utazgatok.hu

Rengeteg minden változott, és ez így van rendjén. Elfogadni viszont sokszor nehezebben ment, mint gondoltam. Az alábbi cikkben összeszedtem hát pár tipikus helyzetet, hogy milyen volt régen, amíg nem volt gyerekünk, és hogy hogy néznek ezek ki ezek a szituációk most, hogy már van kettő is. Figyelem: felkavaró tartalom következik

“Apa, jön a kisvonat!”

Lemegyünk a partra

Régen: Elmentem egész napra egy kistáskával, volt benne 1 törölköző, meg egy kis pénz, amiből vettem egy lángost meg 1 sört.

Most: Pont úgy meg vagyok pakolva, mint egy nepáli serpa: homokozó játékok, törölközők, kis sátor, 3 emberre 5 törölköző, több liternyi víz, kis medence, sapkák, naptejek (ebből is több féle), hűtőtáska. Amire leérünk a partra, és mindent kipakolok, már kezdhetek is pakolni, mert indulunk haza.

A tengerparton

Régen: Óriási semmittevés. Olvasgatás, telefonozás, esetleg fürdés, akkor, amikor kedvem tartja. Valószínű előkerül valami sporteszköz, és pár órát strandröpizünk, majd kicsit alszom a parton. Mekkora élet!

Most: „Ne egyed a homokot! Gyere vissza! Ne mások játékaival játssz!” A lista végtelen, és a nap nagy részében a 10 centis vízben ücsörgök, vagy 1 km/h-val sétálok egy totyogó kisember után.

homokozás a tengerpaton

Pihenés és kikapcsolódás

Régen: Nagy kajálások, alvás napközben. Azt csináltuk, amihez kedvünk volt: kirándultunk, vagy csak döglöttünk a tengerparton, esetleg kószáltunk a városban. Igazi feltöltődés.

Most: A kikapcsolódás csupán álom. Még ha sikerült is a saját lakásunkat nagyjából veszélymentesíteni, a nyaralás alatt egy teljesen idegen környezetbe kerülünk, mely tele van ezernyi veszéllyel. Így gyakorlatilag kora reggeltől késő estig önkéntes felügyeletben kell lenni. Szerencsére éjszaka nem zavar senki, és lehet nyugodtan pihenni, egészen a napfelkeltéig, mert rengeteg hotelben nincs sötétítő-függöny.

Öröm és huncutság a tóban

Éjszakai élet

Régen: Este 11 körül kezdődött az alapozás, a buli végén a napfelkeltét is megnéztük, miután ettünk egy hajnali gyros-t, aztán egész délelőtt alvás.

Most: Ide igazából semmit se kellene írnom, mert ez nem létezik, amíg picik a gyerekek. Alig várom, hogy elaludjanak, hogy én is bedobhassam a szunyát, mert tudom, hogy reggel újra indul az ügyelet.

Kisgyerekkel való utazás állandó eleme: alvó gyerek cipelése

Minőségi időtöltés a barátnőmmel, barátokkal

Régen: Hosszú, éjszakába nyúló iszogatások és beszélgetések, viccek tömkelege, és elég idő arra, hogy a legkomolyabb témát is kivesézzük. Teljesen kiszakadtunk a hétköznapokból, és a nyaralás igazi feltöltődést jelentő szórakozást nyújtott.

Most: Az egész helyzet a gyerekek köré épül, és a hosszú beszélgetések helyett mindössze olyan mondatok hangzanak el, mint hogy „Ki fürdeti meg a gyerekeket?” vagy „Lemész a boltba rizstejért, vagy lemenjek én?”

Az egyik kedvenc képem – naplemente nézés a fiammal

Miért éri meg így is?

Emlékszem még az első ‘jugó’ utunkra, vagy éppen az első sátrazásra. Imádtam minden pillanatát, és bele se gondoltam, mennyi fáradtságot jelent ez a szüleimnek. Azonban a fáradtságon messze túlmutatnak azok az élmények, amiket közösen szereztünk.

Igen, nem tökéletes a gyerekekkel utazni, és nyaralni. Sok mindent feláldozok, de cserébe feledhetetlen élményeket és emlékeket szerzek magamnak, és a gyerekeimnek.

Amikor a gyerekek várnak – a megérdemelt kávézás a hegytetőn

Mint például amikor a kisfiam először fogta fel, hogy a végtelen tengerparton vagyunk, aztán megkóstolta a sós vizet, vagy éppen amikor először repültünk, és csodálkozó arccal mutogatott körbe. Örökre az emlékeimbe vésődött az, amikor először adtam neki rákot enni, vagy amikor láttam az örömét, amint kisvonatra pattantunk egy vasútparkban. A nagyobbik gyermekem mostanában éppen franciául tanul – 5 évesen – míg a picúr a természetért van oda, és mutogat mindenre, ami él és mozog.

Meg amúgy is, milyen alternatíva van? Utazni szeretünk, a vérünkben van. A gyerekeinket szeretjük. Adja magát a dolog, hogy összekombináljuk a kettőt, és ebből hozzuk ki a lehető legtöbbet.