utazgatok.hu

Estére asztalfoglalásunk van. Az egyik riad lett átépítve a nyugati turisták számára elegáns helyi étteremmé. Nincsenek sokan, de így pont jó. Kellemes a hangulat. Nyugodt arab zene szól, csipke díszíti a falat és a bútorokat és elegáns pincérek szolgálnak fel. Mellettünk víz csobog, mely még varázslatosabbá teszi az estét. Az étel elmegy, nem ettől lett különleges a vacsora. Már ettünk pár helyen így kijelenthetem, hogy nem jön be a marokkói gasztronómia, már ha lehet annak nevezni. Elég íztelen és egysíkú. Kuszkuszt pedig soha többé.

A tér közel van, így kisétálunk. Ellepték az emberek. Értéktelen vackok cserélnek gazdát vagy éppen újabb kuncsaftokat csalnak be standjukba a vacsoraárusok. Késő este van, álmosak vagyunk. Hazafelé palackozott vizet veszünk a fogmosáshoz, és hogy átvészeljük az éjszakát. Ezen a napon teljesen új arcát mutatta a város.

Pakolás, reggeli, pakolás. Majd fizetés. A gép csak este megy, így szinte még egy teljes napunk van. Már korán úton vagyunk, a boltok zárva vannak. A biztonság kedvéért kikerüljük a szukokat és a Tanneries-ben találjuk magunkat.

Utcarészlet

Itt zajlik az igazi helyi élet, mely nem szép és egyáltalán nem barátságos. Az utcán jobban megnéznek minket, mint mi bármit; kevés fehér ember jár errefelé. Szépen visszaevickélünk a Marrakesh Múzeumhoz, ahol a 60 dirham (1.460 Ft) leperkálása után hamar észrevesszük a már eddig is ismert alapvető hiányosságokat: semmi sincs angolul, de amúgy is a legtöbb terem üres. De tetszenek a csempék, meg a kőfaragások. Néhol viszont hihetetlen részletességűek.

Múzeumban

A kombó-jegy következő állomása a Ali Ben Youssef Medersa.

Múzeum udvarban

A XVI. századi iskola már régóta múzeumként szolgál. Nem meglepő: az összes közül ez van legjobban kifaragva, mint egy eminens tanuló jegyzetfüzete, itt sincs egyetlen négyzetcenti sem szabadon hagyva, részletekig menően megmunkált és kidolgozott. Magával ragadó. Középen egy medence szolgáltat frissességet a megfáradt utazónak. Ennek pont az ellenkezője Koubba Ba’adyin, mely egy ledöntött XI. századi Mosque helyett épült új emlékmű. Belépünk a kapun, senki se kéri a jegyeket. Nem csodálom, nincs itt semmi. Időpazarlás.

Ehelyett inkább nyugatnak vesszük az irányt az első főútig, hogy taxit fogjunk. Az első nem akar elvinni, a másodikkal megegyezünk félárban, s már robogunk is a Jardin de Majorelle felé. Elég messze van, legalább 20-25 percig tart, mire odaérünk. Egész jó 20 dirhamért (487 Ft). Az új városrészben vagyunk, itt már nincsenek szukok vagy árusok, csak lakóépületek, irodák és üzletek. Nagyon nyugatias, de mégis stílusos. Ismerős márkanevek tűnnek fel, újfajta körítéssel. A parkért fizetni kell (60 dirham kettőnknek = 1.460 Ft), de megéri. Egy igazi oázis a sivatag közepén. Legalább 1-1,5 órát töltünk itt, aztán újra taxi – persze alkudozás – s vissza az Ensemble Artisanal-hoz, ami egy fix áras szuk azoknak, akik megunták a többit.

Persze az árszínvonal magasabb, de azért mi is veszünk pár dolgot, majd újra talpon a főtér felé. Számunkra minden út ide vezet, és innen indul, ez a Medina közepe. A szállás már csak 4-5 perc gyaloglás, majd táskával vissza. Chez Chegrouni étterem az utolsó állomásunk, mielőtt indulunk a reptérre. „Megesszük” az utolsó dirhamjainkat is, majd elégedetten távozunk a reptéri buszhoz. Mindkettőnket valami furcsa érzés járja át, nem tudjuk, nem értjük, mi lehet. Aztán a reptéren ücsörögve kiderül: ételmérgezés.