utazgatok.hu

Az ötlet a kubai utunkról csak pár héttel az indulás előtt merült fel bennünk. Az egész hihetetlen gyorsan történt. Pár hét se telt az első ötlettől és már a Kubába tartó gépen ültünk.

2009-ben Kolumbiában éltem és dolgoztam, amikor is egy indiai jóbarátom elvesztette a munkáját és úgy nézett ki, hogy haza kell mennie. Viszont, nagy álma volt Kuba, és azt mondta, hogy ha már ilyen közel van Kubához, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom. Erre én azt mondtam: – “Ha te mész, én is megyek!”
És, így lett! Csatlakozott hozzánk még Scott, egy ausztrál srác, akivel meg is lett a három fős csapatunk.

Utunkat úgy időzítettük, hogy ott töltsük a május 1-jét, a szocializmus egyik legnagyobb ünnepét. Sőt, akkor szerencsénk volt, hogy akkor, abban az évben volt a forradalom 50 éves évforduljója, ami még különlegesebbé tette az egész utazást.

Eljött az utazás napja. A repülőgép délben indult… volna, de kiderült, hogy az orosz gép nem tudott elindulni aznap Havanna-ból. Törölték a járatot és a tervek szerint majd csak másnap ment volna. De nem nekünk! Mi nem hagytuk ezt annyiben! Egyből elkezdtünk erőszakoskodni, hogy de nekünk akkor is ma oda kell érnünk, mert hotelfoglalásunk és autóbérlésünk van… és így tovább. Hamar kiderült, hogy létezik egy másik útvonal is aznap Havannába, Panama City-n keresztül. Mondták, hogy „pszt”, ha nem mondjuk el senkinek, akkor megpróbálnak felrakni minket arra a gépre. De csak minket. Ok! Vágtuk rá egyből!

Hazamentünk, ebédeltünk egyet, majd 6 órával később visszamentünk ismét a reptérre. De még ekkor sem ment minden zökkenőmentesen. Dél-Amerikában ugyanis a repülőtereken kilépési adót kell fizetni. Ezt tudtuk és készültünk is rá, csak az összeg nem stimmelt. Korábban 5-6 ezer forintot fizettem, de most, mivel ez valami más légitársaság volt és a jegy a különbözetet nem tartalmazta, 15 ezer forintot (!!!) kellett fizetnem, csak azért, hogy elhagyjam az országot a repülőtéren keresztül.

Mit kell tudni Kubáról?

A legfontosabb és ezt talán nem is kell irnom, hogy Kubában az államforma szocializmus. A sziget a karib tengeren fekszik, kb. 150 km-re Florida déli csücskétől.

• Kuba zárt ország. A kubaiak például nem hagyhatják el az országot, hacsak nem valamilyen sporteseményen való részvétel, orvosi vagy művészeti kiküldetés az utazás célja.
• Mint említettem az államforma szocializmus. Minden állami tulajdonban van, és mindent maguk termelnek vagy maximum a más kommunista, szocialista országokkal való kereskedelemből szerzik be.
• Amerikában embargó van a kubai árucikkekre és amerikai állampolgárok sem látogathatják Kubát. (Ha mégis és ez kiderül, akkor büntetést kell fizetniük az amerikai államnak.)
• Kuba híres a rumról, mojito cocktailról, salsa-ról, szivarról, Fidel Castro-ról, a működő régi amerikai autókról és természetesen az államformájáról.
• Kubában két pénz van forgalomban, a helyi peso, amit a helyiek használnak és csak nagyon kevés, alapvető dolgot lehet rajta venni, illetve van a konvertibilis peso (peso convertible = CUC), amit a turisták használnak ( 1 CUC = 1 USD).

Fontos tudnivalók Kubába utazóknak

• Vízum, mint olyan nem szükséges, viszont mindenkinek egy un. turista kártyát kell váltania (ez az utazási irodáknál megvásárolható $20 = 4.313 Ft)
• A hivatalos információk szerint minden odautazónak kötelező min. 3 napra szóló hotel foglalásának lennie. Ez NEM IGAZ. Egy hotel/hostel címet rá kell írni a turista kártyára, de ezt nem ellenőrzik és a foglalást se kérik, csak ezzel probálják a turistákat a hotelben való elszállásolásra ösztönözni.
• Fizető eszközként Eurót érdemes vinni, az amerikai dollárt 10%-os adó sújtja, amit egyből levonnak, amint beváltod.
• Éppen ezért Kubában bank-kártyát sem érdemes használni, mert minden amerikai dollárban fizetendő és szintén sújtja a 10%-os adó. Szóval kézpénz és euró!

Érkezés Kubába

A gépünk éjfélkor landolt Havanában. Az éjszakai városi fényekből mégsem láttunk semmit. Később kiderült, hogy miért.

Kilépve a gépből egyből megcsapott minket a szocializmus teljes valójában. Maga az épület, a falak, a festés, minden kicsit olyan igénytelen és lepukkant volt. Tényleg a legjobb jelző mindenre az volt, hogy olyan szoci.

Először jött az útlevél-kezelés, aztán keresztülmentünk a fém-detektoros ellenőrzésen. Az egész út alatt hülyéskedtünk az ausztrál sráccal, hogy lehet nem kéne az indiai sráccal együtt utaznunk, mert majd biztos kivesznek minket a sorból miatta és jól kikéreznek. Mikor aztán átmentem a fém-detektoron és megnézték az útlevelemet, mintha valami különös figyelmet kapott volna. Én nem vettem észre, de emlékszem, hogy Bipin meg is jegyezte, hogy “Na, Európai Úniós útlevél! Hogy felkeltette az érdeklődésüket!”. De nem nagyon vettem komolyan, tényleg azt hittem, hogy csak szivat. De nem! Ahogy odaértünk a csomagkiadóhoz (és itt jelzem, hogy itt semmilyen ellenőrzés nincsen) odalépett hozzám egy civil nyomozó. Elkérte az útlevelemet, megnézte, majd bekérte mindenkiét. Scott útlevelét ki se nyitotta, egyből vissza is adta, az enyémet és Bipinét viszont magánál tartotta és mondta, hogy szedjük össze a csomagjainkat, addig ő itt oldal vár ránk. Közben, amikor nézte az útlevelemet észrevettem, hogy volt nála egy kis papírfecni a nevemmel, és hogy “Panama”. Időközben megjelent ott még több civil rendőr és elkezdtek egymással veszekedni, hogy:
– Te csináld!
– Nem, te!
Végülis csak egy ember maradt ott velünk, aki vegigkérdezett minket, hogy honnan jöttünk, mit csinálunk, stb… Majd jó utat kívántak és utunkra engedtek. Őszintén, kicsit még bántam is, hogy nem vittek el egy igazi, jó kis szocialista kihallgatásra, de nem hát sajna nem. Végül soha nem derült ki, hogy miért szúrtunk nekik szemet. Lehet, hogy attól tartottak, hogy jövünk megdönteni a rendszert.

A vámvizsgálatnál már nem kérdeztek semmit. Végre beléptünk Kubába.