utazgatok.hu

Polonnaruwa Sigiriya-tól mindösszesen 60 km.

Polonnaruwa térképe, szintén Világörökség része

Ez is világörökség helyszín, de nem élveztük annyira mint a korábbiakat. Talán azért, mert a múzeum borzalmasan gyenge, valamint érdekes módon nem fért bele a USD25-s belépőbe a WC-használat.

Majmok mindenhol

A külső terep sokkal szebb, tele van ásatásokkal, templomromokkal és makikkal. Mindenhol. Az autókon ülnek, az emberek körül rohangálnak. Itt nem fogadtunk idegenvezetőt, hanem a romok alapján képzeltük el és építettük fel gondolatban milyen lehetett régen itt élni: hol lehetett a nappali, a konyha, a hálószoba – mint ahogy a hivatalos vezető tette volna ugyanezt, egy jó kis borravalóért cserébe. Rengeteg helyivel, de annál kevesebb turistával találkoztunk. Annyira kevés a külföldi, hogy megismertük őket, kikkel hol és mikor futottunk össze. A helyiekkel viszont nem tudtunk mit kezdeni egyelőre: kedvesek, és mosolyognak – folyamatosan. Kicsit ijesztő volt az elején, de már hozzászoktunk; visszamosolygunk. Néhányan odajönnek hozzánk – főleg az Ildihez – és érdeklődnek honnan vagyunk, mit csinálunk, majd szemérmesen elhátrálnak. Sokáig méregetett egy helyi csoport, majd odaléptek hozzám: „picture?” – én azt hittem azt akarják, hogy fotózzam le őket de mind kiderült, velem akartak közös képet:)

Templom a nemzeti park területén

Itt található a ’híres” fogtemplom is, mely a nagy ős fogát őrzi, viszont mint később kiderült, több ilyen templom is van – hát vagy kamu, vagy mindegyikben más fog van, mindenki gondoljon, amit akar:) Ezután meg felkerestük a Gal Viharaya– t mely egy XII. századi kőbe vésett Buddha szobor, valamint Shiva-templomát.

az ülő Gal Viharaya szobra – rengeteg a látogató itt

A nap zárásaképpen ettünk egy szuper jót egy útszéli kis csehóban. (Thidas Arana Restaurant). Életem egyik legjobb kajáját szolgálták fel egy szellős, teraszos étteremben. Itt próbáltuk ki a helyi Devilled fish és Devilled Prawns műremekeket. Hagymás, paradicsomos curry, borzalmasan jó fűszerezéssel. Ha valaki erre jár, ugorjon be, mert mesés. S mindezért RS1600-at kértek el kettőnktől.

Elvileg még terveztünk egy szafarit a mai napra, de annyi vadon élő állatot láttunk, hogy fölöslegesnek tartottuk a kiadást. Cserébe Faiz körbeautókázott a környéken további vadállatok után kutatva. Bele is botlottunk pár elefántba (az egyik a saját ormányát ette éppen), orrszarvúba, meg egy érdekes táblába, amin az volt, hogy lassan vezess, mert krokodil lehet az úton:)

Hazafele megbüntettek minket! Sajnos kisbuszunk ablaka be volt repedve, s a helyi katona nem látta biztonságosnak a kedves európai vendégek további kalandjait, így hosszas alkudozás után fizetni kellett. Sofőrünk megtörve jött vissza a kocsiba és osztotta meg velünk a büntetés mértékét – kb. HUF400 – kemény, mi!?

Fegyveres ellenőrző pont a főútakon

Ennél több viszont nem is fért volna bele a mai napba. Amikor még a térképen nézegettük nem tűnt nagy távolságnak, de itt Sri Lankán kicsit máshogy kell tervezni a napot:

• A sebességhatár általában 75 km/h mindenhol, de az utak minősége olyan 30-40-et enged meg
• Sok az apró látványosság, érdekesség az út szélén, ezért sokszor megáll az utazó
• Közel van az Egyenlítőhöz, így elég korán lemegy a nap; olyan 6 óra után sok mindent már nem lehet csinálni

A korai érkezésnek van előnye is: lehetőség nyílik megtervezni a következő napokat, pihenni, mert amilyen korán lemegy a nap, olyan korán fel is kel – azonban a legjobb az egészben, hogy lehet jókat kajálni. Már eddig is megkedveltük a helyi gasztronómiát, s itt sem kellett csalódni. Ildi kért chilit a vacsorához – olyan csípős volt, hogy egyből berendelt mellé egy jó kis helyi Lion sört, mely kifejezetten finom és van egy erősebb 8,8%-os változata is, melyet én eléggé megszerettem. A kiszolgálás, hogy is mondjam… hmm…, elég kezdetleges: nagyon próbálkoznak, biztos tanfolyamon is részt vettek, azonban hihetetlen hibákat követnek el. Például a villának nem a nyelét, hanem a végét fogják meg, és hasonlók:) Ezért cserébe gyakorlatilag mindenhol felszámolják a 10% borravalót, de a vicces az volt, amikor reggel megkaptuk a szállodai számlát melynek a végén is megjelent a plusz költség – ergo, a szobaárra is rárakják a különbözetet.

Alább pár konkrét ár:

• Chicken Kuruma – 425 Rupee (~HUF900)
• Bashmathi Rice – 175 Rupee (~HUF350)
• Plain Rice – 150 Rupee (~HUF300)
• Devilled Fish – 375 Rupee (~HUF800)
• Plain Naan – 250 Rupee (~HUF550)
• Water – 125 Rupee (~HUF250)
• Mix Ice cream – 250 Rupee (~HUF550)
• Fruit salad – 250 Rupee (~HUF550)

Trinco, vagyis a keleti part kedvenc pihenővárosa innen nincs 100 km-re se, így mikor terveztük a napot, más programokat is belevontunk. Hát, ez hiba volt, de erről később.

Először is kissé vissza nyugatnak Dambulla városát vettük célba. A reptértől 3-4 órányi autókázásra az ország közepén található kisváros fő látványossága a világ legnagyobb Buddha szobra.

Dambulla város központja, hatalmas műanyag Buddha szobrával

A belépő ide is borsos (RS1300 / fő), de mindenképpen érdemes megnézni. Egy hosszú lépcsőn lehet feljutni a Kőtemplomba, mely lélegzetelállítóan szép. A hegy oldalába, a kőbe vannak különböző épületek kivájva, melyekben ezerszámra találhatóak a kisebb-nagyobb Buddha szobrok és festmények.

Buddha szobrok a kőtemplomban

Egy igazi látványosság – és jó hűvös van a templom helyiségeiben. Érdekes módon a már több száz éves szobákat úgy alakították ki, hogy a barlang vize kifolyjon, és ne tegyen kárt a piktogramokon.

Dambulla kőtemploma, igazi különlegesség

Csodálatos! A hegytetőről emellett szuper a kilátás a pálma,- és banánfa ültetvényekre; jó időben még Sigiriya-ig is ellátni.

Gyönyörű kilátás Dambulla város tetejéről

Mi egy útikönyv alapján próbáltunk tájékozódni, de szerintem jó lett volna felbérelni egy idegen-vezetőt – na, majd legközelebb. A hegy gyomrában van a Golden Temple, mely leginkább egy múzeumhoz hasonlít.Itt láttam meg az alábbi európai térképet: hát valahogy ennyi fogalmuk lehet arról, mi van nálunk: kis hazánk és Ausztria még egy országként szerepel, meg egy „I” betű is odakerült valahogy… hát ez se ma volt:)