utazgatok.hu

A tavalyi thaiföldi út után úgy hozta a sors, hogy 2019-ben újra Thaiföldre utaztunk. Ez alakalommal viszont nem pihenni, hanem dolgozni. Dokumentumfilmet forgattunk az elefántok és a turizmus kapcsolatáról, de ez egy másik történet lesz. Az ott eltöltött bő 10 nap alatt viszont újabb hasznos tippeket és érdekességeket tapasztaltunk meg, amit itt meg is osztok veletek.

Chiang Mai-ról röviden

Chiang Mai az ország második legnagyobb városa, egyben az északi régió központja. Tengerpartja nincs, ettől függetlenül elég közkedvelt a külföldiek körében, aminek alapvetően én három fő okát látom.

1. Vallási, kultúrális és művészeti központ – A várost előszeretettel keresik fel a kultúrális értékek iránt érdeklődők. Például csak maga a város és környéke több, mint 300 (!) buddhista templommal büszkélkedhet. De a régió híres történelméről és kultúrájáról is. Nem beszélve a város földrajzi elhelyezkedéséről, ahol erdők és hegyek ölelik körül. Egy tökéletes hely azoknak, akik már unják a tengerpartokat, esetleg Thaiföld vallási, kultúrális oldalára kíváncsiak, vagy csak egyszerűen idegesítik már a részeg bulituristák.

A Doi Suthep a varázshegy temploma, a város egyik legfőbb turista célpontja, azt kell, hogy mondjam, nem véletlenül, de mellette mindenképpen érdemes ellátogatni a Wat Chiang Man és a Wat Chedi Luang templomokhoz is, csak hogy pár olyat említsek, amit mi is láttunk.

2. Chiang Mai az etikus elefánt parkok központja – Az emberek szeretik az elefántokat. Olyannyira, hogy nyaralásuk alatt kapcsolatba is szeretnének kerülni velük. Az viszont nem mindegy, hogy hogyan. Míg az elefántos programok nem csak Thaiföld, de egész Délkelet-Ázsiában rendkívül népszerűek, az etikus elefánt parkok – vagy más szóval elefánt menhelyek – Chiang Mai környékén, az északi régióban terjedtek el leginkább.

Mitől etikus egy elefánt park? Az etikus parkokban korábban rossz körülmények között tartott, mentett elefánokat tartanak, ahol a látogatók megetethetik és megfürdethetik őket, így az egy teljesen más élményt nyújt a látogatóknak, de nem utolsó sorban szegény elefántoknak is. Ezek az etikus parkok magukat leginkább úgy hirdetik, hogy “No riding, no chain, no hook” – vagyis, nincs lovaglás, nincsenek láncok és nincs hook, az a hegyes, kampós bot, amivel irányítani szokták őket. De akkor hogy irányítják őket? Merülhet fel jogosan a kérdés. A pozitív megerősítéssel, ami a tapasztalatok szerint sokkal jobban működik, mint a fizikai megtorlás.

Ez persze itt egy elég leegyszerűsített összefoglalás, és a téma valójában ennél sokkal összetettebb. Ezért is utaztunk Chiang Mai-ba, hogy feltárjuk és megértsük ezt az igazán jövedelmező turista iparágat. Hogy mit láttunk és tapasztaltunk, azt dokumentumfilmünkben nézhetitek meg. És egy kis ízelítő a forgatásunkról:

3. Fejlett infrastruktúra – aminek köszönhetően a város népszerű digitális nomád központ. Digitális nomádok azok a fiatalok, akik helyfüggetlenül dolgoznak az interneten keresztül, hogy az úgy megkeresett “nyugati” fizetésükön az otthoninál jobb életszínvonalon – vagy ugyan azt az életszínvonalat sokkal olcsóbban – tudják megélni. Az ilyen munkákhoz elengedhetetlen a gyors és megbízható internet, amire Chiang Mai-ban nincs panasz. Ugyan úgy, mint a nyugati minőségű kávézókra és co-working irodákra, magyarul közösségi munkahelyekre. A digitális nomádok különböző igényeinek kielégítésére egyébként mára konkrét iparágak épültek ki, így Chiang Mai nem véletlenül a világ top 3 digitális nomád hot spot-jába tartozik.

Közlekedés Chiang Mai-ban

Grab

A Grab, vagy ahogy én hívom, Ázsia Über-je. Az Über-ről gondolom már mindenki hallott, ha máshonnan nem akkor a hírekből, amikor ellehetetlenítették és kitiltották több országból, köztük Magyarországról is még valamikor 2016-ban. A Grab ugyan úgy applikáción keresztül működik, ezért megbízható, tervezhető, kiszámítható és a legfontosabb, hogy nincs lehúzás. Előnyeit és használatát nem fogom itt tovább sorolni, megtettem ezt már a stresszmentes taxizás külföldön című korábbi cikkemben.

Red van

Chiang Mai-ban és környékén a red van, avagy a vörös furgon jelenti a városi tömegközlekedést. Városon belül a tarifa egységesen 30 baht, amiből az elején még próbáltunk alkudni, aztán pár alkalom után rá kellett jönnünk, hogy nem lehet. Az ár fix, 30 baht, 300 Ft.
A furgonoknak fix útvonala nincs, mindig úgy megy, ahogy azt az utasok megkívánják. Tehát bárhol le lehet inteni és konkrét címre visz.

A vörös furgonokkal a kalandos rész akkor kezdődött, amikor városon kívül akartunk menni, mert ott az ár már teljesen megegyezés kérdése. Na, de ott sem mindig. A Doi Suthep-re az ár fix volt, alkudni nem is lehetett. A városból bárhonnan oda vagy vissza egységesen irányonként 80 baht-ba (800 Ft) került fejenként. Hármunknak így ez a kör 480 bathba, 4.800 Ft volt, és a furgon addig el sem indult, amíg csurig nem volt. Egy másik alkalommal viszont sikerült 400 bahtra lealkudni egy városon kívüli privát fuvart, ahova kb. fél óra volt az út, a helyszínen várt ránk a sofőr 3-4 órát, majd újra vissza. Azért az 50 km-ért és 4 óráért fizettünk 400 (!) bahtot. Szóval a tapasztalat az, hogy lehet alkudni, de nem mindegy, hogy hol. A frekventált turista helyeken szervezetten mennek a dolgok, és az ár fix.

Tuk-tuk

Ázsia taxija, a tuk-tuk, ahogy egész Thaiföld, Chiang Mai is tele volt velük. A bangkoki őrült, lehúzós kollégáikhoz képest viszont pozitív csalódás volt a Chiang Mai-i sofőrök kedvessége. Nem voltak lehúzósak, nem száguldoztak és még alkudni is lehetett mondjuk úgy ötből háromszor. Ha sikerült akkor 150-200 bahtról 1-2 mondat alatt sikerült 100 bahtra alkudni. Egyszer 150-ről 60-ra is.

Robogó bérlés

Délkelet-Ázsiában nagy hagyományai vannak a robogózásnak, amiből mi, az utazók sem akarunk kimaradni. Általában könnyen, gyorsan és nem utolsó sorban olcsón lehet motort bérelni, amivel aztán akkor és oda mehetsz, ahova csak szeretnél. A bérleti díj kb. 150-250 baht naponta, amihez még jön a 2.000 – 6.000 baht kaució.
A jó hír és egy tuti tipp itt, hogy a kauciót lehet euróban vagy dollárban is leadni, így nem fogsz utolsó nap több tízezer forintnyi helyi pénzt visszakapni, amit majd vagy hülyeségekre költesz vagy rossz árfolyamon utolsó pillanatban a reptéren fogsz visszaváltani.

Figyelem! Biztos forrásból hallottam, hogy a kölcsönző cégek a nagy pénzt nem magából a motor bérlésből, hanem az “okoskodással” szerzik. Egyik ilyen bevett trükk, a kaució zsebre vágása mindenféle kamu sérülésre hivatkozva. Mielőtt eljössz a kölcsönzőtől MINDIG csinálj fotókat a motorról. Lehetőleg úgy, hogy azt a kölcsönzős is lássa, így tudni fogja, hogy veled kár próbálkozni. Fotózz előlről, hátulról, oldalról, alulól (!) mindenhonnan, főleg a már rajta levő sérüléseket és karcokat, hogy azokat a végén nehogy rád verjék.
Jetski bérlés esetén állítólag direkt megtörik az alját, majd mondván, hogy biztos sziklára futottál a kaució ugrott is. Gyorsan el lehet így 30-40-50-60 ezer forintot veszteni. És mi van a rendőrséggel, kérdeztem naívan.
– Mi van, ha rendőrt hívok?
– Ugyan! Kinek fog igazat adni a rendőr? Egy jött-ment turistának, aki még a nyelvet sem beszéli, vagy egy helyinek, aki talán még jattol is a rendőrnek?

Police checkpoint

A másik nagy, Chiang Mai specifikus turista lehúzás, amibe mi is majdnem belefutottunk azok a Police Checkpoint-ok, vagyis rendőri ellenőrzések. András barátom, akivel a dokumentumfilmet forgattuk már egy héttel előttünk a városba érkezett és mivel a robogózás tűnt a legköltséghatékonyabb közlekedési formának ki is bérelt magának egyet pár napra. Ez egészen addig tűnt költséghatékonynak, míg az első rendőri ellenőrzésen meg nem fogták.

A checkpoint-tok a város nagy forgalmú útjain, szisztematikusan történnek. A több sávos úton felállítanak egy lassító kordont, amin 5-10 km/órás sebességgel mész át. Kikerülni esélytelen. Ahogy mi láttuk, az autósok egyáltalán nem érdekelték őket, a motorosok viszont annál inkább. Azok közül is csak a bukósisak nélkül utazók, és a külföldiek. A bukósisak Thaiföldön kötelező, lenne, de rengeteg motorost láttunk a nélkül, amit én kész öngyilkosságnak gondolok abban a forgatagban. Szóval ezzel semmi baj nincs, büntessék is meg azokat, akik bukó nélkül motoroznak. Amit viszont a külföldiekkel csinálnak, az rohadékság a köbön. Egy szervezett, hatósági lehúzás.
Először is a checkpointon áthaladó összes külföldi motorost megállítják. Tehát nem szúrópróba szerű ellenőrzés van, hanem célzott. Mivel általában a bukósisakot minden turista hordja becsülettel, így nem marad más a rendőröknek, mint a papírokba belekötni.

Ide másolom a Konzuli Szolgálat megfelelő bekezdését:

Közlekedés: Thaiföldön nemzetközi vagy thaiföldi hatóság által kiállított vezetői engedéllyel lehet csak részt venni a közlekedésben. Thaiföldön elfogadják a Magyarországon kiállított nemzetközi jogosítványt (tekintettel arra, hogy mindkét ország részese az 1949. évi genfi közúti közlekedésről szóló egyezménynek, https://treaties.un.org/pages/ViewDetailsV.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XI-B-1&chapter=11&Temp=mtdsg5&clang=_en#14), amely a magyar vezetői engedéllyel együtt érvényes. Azonban a központi hatóságok is elismerik, hogy a helyi rendőri korrupció következtében sajnos a gyakorlatban nem mindig érvényesülnek a vonatkozó jogszabályok, de főszabály szerint minden esetben érvényes a Magyarországon kiállított nemzetközi jogosítvány is. Amennyiben valaki nem rendelkezik nemzetközi jogosítvánnyal, két lehetőség közül választhat, amelyre vonatkozóan további információt külképviseleti honlapunkon talál.
(Forrás: https://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?thaifold)

Indulás előtt András külön figyelmeztetett is, hogy csináltassam meg a nemzetközi jogsit, mert Thaiföldön ellenőrzik és ha nincs, akkor bünti van. Na most, Chiang Mai-ban, ha van, ha nincs, büntetnek. András hiába mutogatta, gyözködte a rendőrt, hogy megvan a nemzetközi jogsija, hajthatatlanok voltak. Meg is büntették. 500 baht = 5.000 Ft.
A vicc az egészben, hogy kapott egy papírt róla, amit a következő 3-4 napban felmentésként használhat, hogyha megint meg akarnák büntetni, akkor mondhassa, hogy – “Hello zsernyákok, bekaphatjátok, én már fizettem!”

Az mondjuk egy más kérdés, hogy a magyar nemzetközi jogosítvány az egy vicc. Akinek van, vagy látta már, az tudja miről beszélek. Aki nem, annak érdemes, mert meg fog lepődni. Azt a kis könyvtári igazolványnak sem elég hiteles papír könyvecskét lehet, hogy én sem fogadnám el. Hallottam olyat, hogy valakinek Amerikában egy közúti ellenőrzésnél során a rendőr szó szerint széttépte, hogy mi ez a fecni.

Felhívjuk a motorkerékpár bérlését tervezők figyelmét, hogy Thaiföldön igen gyakoriak a közúti balesetek, a motorvezetés – különösen a nagyvárosok Európában megszokottól eltérő ritmusú forgalmában – fokozott elővigyázatosságot és rutint igényel. Motorkerékpár bérlésre és használatra vonatkozó helyi szabályozás ugyanolyan szigorú, mint a hazai. Kizárólag arra jogosító vezetői engedély birtokában bérelhető motorkerékpár. Kötelező a bukósisak viselése városon belül és kívül is a sofőrnek és az utasnak egyaránt. Ezek hiányában esetleges baleset esetén a biztosító elállhat fizetési kötelezettségétől.
(Forrás: https://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?thaifold)

A kulcsszó itt az “arra jogosító vezetői engedély“. Ahogy később az kiderült számunkra is, Andrást egyszerűen azért büntették meg, mert jogosítványa motorra nem volt érvényes. Tehát valójában a büntetés jogos volt. Itthon ugye, ‘B’ kategóriás jogsival lehet kismotort vezetni (max. 50 cm3). Az ázsiai motorok viszont nagymotorok, hiába néznek ki robogónak. Úgyhogy sajnos el kell mindenkit szomorítanom. Motoros jogsi kell ahhoz, hogy az ember motort bérelhessen és motorzhasson Thaiföldön. Azt meg már mindenki maga döntse el, hogy melyik egyszerűbb, motoros jogsit csináltatni itthon, vagy kifizetni egy esetleges büntetést Thaiföldön.

Szóval, én hiába álltam sorban az okmány irodában fél napot, hiába pengettem ki a 2.300 forintot, esélyes volt, hogy ha belefutunk, akkor engem is megbüntetnek. Azt már tudtuk, hogy a Doi Suthep-re vezető főúton elég gyakran van ellenőrzés, így azt messze elkerültük. Egyik nap viszont, amikor Chiang Mai-on kívül forgattunk, egy városon kívüli autópályán menet közben hirtelen megláttuk a police checkpoint-ot előttünk pár száz méterre. Satufék, megálltunk.
– Nem, nem! Nem fognak ezek lehúzni minket!

Nem voltunk egyedül, hirtelen kis csoport verődött össze körülöttünk. Bukó nélkül motorozó kamikázék és hasonló a törvényt messze elkerülő egyedek, és mi. Mutatták, hogy forduljunk meg, mire mi lazán megfordultunk és az autópálya leálló sávjában szépen visszacsorogtunk a korábbi kereszteződéshez, majd újraterveztünk. Nem csak a Google, de Google Maps is a barátod.

Sőt, valaki elkezdte összegyűjteni, hogy hol van leggyakrabban ilyen ellenőrzés: Police Checkpoints in Chiang Mai (Google Maps)

A közlekedéshez még egy érdekesség, hogy a MAYA Shopping Center előtt van egy hatalmas, 4 irányból 3 sávos kereszteződés, amiben zöldet egyszerre csak egy irány kap. Azt viszont extra hosszan. Annyira, hogy le is mértem. Egy zöld több, mint 2 és fél percig tart, ami azt jelenti, hogyha pirosat kapsz, akkor 3x 2 és fél perc, vagyis 7 és fél perc (!) a következő zöldig. Az rengeteg. És sajnos sokszor volt, hogy nem mentünk át az első pirosra…
Nagy hőségben állítólag a motorosok el is szoktak ájulni, ahogy hosszú percekig állnak a tűző napon, miközben az aszfalt ontja magából a hőt, miközben szívják be a kipufogó gázt.

A benzin olcsó, ára ott jártunkkor 27.83 baht/liter volt (274 Ft).

Shoppingolás

Thaiföldön az utazás szerves része a shoppingolás. Ezt ha szereti valaki, ha nem, nem szabad és nem is érdemes kihagyni. Még ha nem is akarsz semmit venni, érdemes a piacokat végigjárni, nézelődni.
A tavalyi bangkoki cikkemben azt írtam, hogy Bangkok egy hatalmas nagy piac. Chiang Mai ilyen szempontból Bangkok közelébe sem ér, viszont panaszra itt sincs okunk.

A tavalyi rossz tapasztalatok után itt viszont mindenképpen pozitívan csalódtam.

• Míg Bangkokban és Krabiban többször előfordult, hogy semmit nem engedtek alkudni, itt a 10-15%-t minden probléma nélkül, szinte már ők maguktól elengedték,
• Szintén korábban volt abból probléma, hogy ruhát nem lehetett felpróbálni, amit én nem is értek, de itt Chiang Mai-ban szerencsére ilyen probléma nem volt, sőt, ha valamit megnéztél, még ők erősködtek, hogy próbáld fel,
• Általánosságban itt is igaz volt, hogy az áruk 90%-a gagyi kínai vacak, tehát keresni kell a jó dolgokat,
• A ruha olcsó, nagyon olcsó, annyira, hogy olcsóbb, mint a kaja,
• Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy nagyon sok kézműves, fonott, bőrműves és faragott dolgot láttunk.

A városban két nagyobb piacot néztünk meg. Az egyik a Chiang Mai Night Bazaar, ami a város központjában van és elég nehéz kikerülni, ha valaki éjszaka programot keres magának. Na ott, kb. minden a turistákról szól. Csecsebecsék, ajándéktárgyak, szuvenírek végtelen sorokban.

A másik, a Warorot, amiről egész jókat olvastunk, olyan szempontból, hogy nem turistás, hatalmas és van minden. Ez eddig igaz is volt, viszont a minden leginkább azt jelenti, hogy a friss áru részlegen kívül – ahol húst, halat, zöldségeket és hasonló dolgokat árultak – minden műanyag kínai gagyi volt. Az élmény miatt viszont semmiképp nem bántuk meg.

Ennyi tehát a pár hasznos tipp, amit mindenképpen meg szerettem volna osztani veletek. A többit pedig fedezzétek fel ti magatoknak!