Egy akkora nagyvárosban, mint Bangkok nem egyszerű eljutni A-ból B-be, főleg, ha akkor vagy ott először. Ebben a cikkben a hasznos információkon kívül érdekességeket is megosztok veletek Bangkok közlekedéséről.
Metró és magasvasút
Bangkoknak van metró (MRT) és magasvasút (Skytrain) hálózata is, ami könnyen és megbízhatóan működik. Amit tudni kell róluk:
- Az MRT (Metropolitan Rapid Transit) és BTS (Bangkok Mass Transit System) két teljesen külön hálózat, az előbbi a földalatti metró, az utóbbi a magasvasút.
- Bangkok első számú reptere, a Suvarnabhumi (BKK) elérhető a BTS részeként működő Suvarnabhumi Airport Link (SARL) vonattal (reptéri vonat ára 35-45 baht, kb. 320-400 Ft, távolságtól függően).
- Google Maps útvonal tervezője ismeri és tervezéshez használja mindkét hálózatot.
- Használatukhoz un. token-t kell vásárolni. A tokenek bármely megállóban automatából vagy jegypénztárban vásárolhatók. Áruk a megtett távolságtól függ és 15 és 40 baht között mozog (~130-340 Ft).
- Ezeken a kocsikon általában ezerrel megy a légkondi. Aki fázós, vagy fél a megfázástól, annak érdemes pulóverrel készülnie.
Városi buszok
Bangkokban vannak helyijárat buszok is, amik közül jó pár olyan siralmas állapotban volt, hogy csoda, hogy még mentek. Viszont, amennyire lepukkantak voltak, – legnagyobb megdöbbenésünkre – annyira pontosan jártak.
- Google Maps ezeknek az útvonalukat és menetrendjüket is ismeri, így lehet velük tervezni. Mi is többször használtunk helyijárat buszokat kisebb távolságokra.
- Elég olcsó, egy fő 9 baht (~76 Ft).
Nekünk kétszer is volt szerencsénk ilyen buszon utaznunk, és ami feltűnt, hogy a járat mint egy családi vállalkozás üzemelt. Apuka a sofőr, anyuka a jegykezelő, a gyerek meg csak ott mellettük naná, hogy a mobilt nyomkodva. Gondolom legalább addig is nyugton volt. 
Vasút
Előre nem terveztük, de úgy alakult, hogy kétszer is vonatoztunk Bangkokban. Egyszer a Don Muang-ra (DMK), Bangkok második számú repterére (spórolni akartunk – nem is keveset – a taxin), másodszorra pedig a Google Maps dobta fel nekünk opciónak, hogy városon belül azzal menjünk 2 megállót.
- A bangkoki vonatok eléggé lepusztultak, de alapvetően tiszták.
- Légkondi nincs, csak ventilátor, ami azért vicces, mert minden ventilátorhoz van egy kapcsoló, amivel te tudod fel-le kapcsolni magadnak.
- Nevetségesen olcsó. A fél órás út fejenként 2 bahtba – kb. 17 (!) forintba – került.
Fontos infó, hogy előre nem, csak aznapra lehet jegyet venni. - A menetrend elég hektikus és állítólag sok a késés, ezért nekünk a reptérre az információs pultnál ülő csajszi egy jóval korábbi vonatot tanácsolt, mint amivel mi alapból mentünk volna.
Taxi
A taxis lehúzások úgy, mint a világon bárhol, Bangkokban is működnek. Alapvető tanácsként azt olvastam, hogy mindig ragaszkodjunk a taxiórához, bár arról is olvastam, hogy azzal is voltak már visszaélések.
Mi összesen háromszor taxiztunk. Egyszer leintettünk egyet hajnalban a vasútállomásra menet. Akkor a kb. 3 km-es úton 55 baht-ot fizettünk (kb. 455 Ft), ami megfelel annak a számításnak, miszerint az alapdíj 35 baht, a kilométer díj 6 baht (Suvarnabhumi reptér felár további 50 baht).
A másik két alkalom viszont hosszabb út volt, ahol már egy taxis applikációt, a Grab-et használtuk. Az app teljesen megbízható. A fuvardíjat előre látod, nincs lehúzás, nincs meglepetés. Sőt, nem csak Thaiföldön, de Délkelet-Ázsia jópár országában, Malajziában, Indonéziában, Fülöp-szigeteken, Vietnámban, Kambodzsában és Burmán is működik.
Tuk-tuk
Szándékosan hagytam utoljára Bangkok elengedhetetlen, és már-már ikonikussá váló közlekedési eszközét, a tuk-tuk-ot, mert aki Bangkokban jár, annak ki kell próbálnia!
Mondhatnám, hogy a tuk-tuk kényelmes, de nem!
Mondhatnám, hogy a tuk-tuk gyors, de az sem!
És mondhatnám, hogy olcsó, de főleg az nem!
A tuk-tuk-ok menők, tuk-tuk-on utazni pedig egy élmény. Már eleve a kinézetük miatt is, mert nagyon sok kívül-belül ki van cicomázva: króm kiegészítők, neonvilágítás, hatalmas hangszórók, megbuherált kipufogók, stb… A lényeg, hogy minél jobban nézzenek ki és minél hangosabbak legyenek, mert az nyilván annál több kuncsaftot hoz.
Viszont amilyen jól nétnek ki, egy-kettő annyira kényelmetlen is volt. Azokat a járműveket messze nem európai méretű emberekre tervezték. Ülés híján pedig vagy a földön ülsz, vagy jobb esetben egy párna szerű pár tíz centis valamin.
A másik dolog a biztonság, ami nyilván megint nem a legelső szempont. Biztonsági öv nincs, így neked kell valahogy az ülésbe vagy a keretbe kapaszkodnod, ami végmérséklettől függően lehet izgalmas, vagy ijesztő.
Volt egy sofőrünk például, aki úgy hajtott, mintha a flúgos futamon lett volna. Élveztük a dolgot, mert jó volt egy kicsit száguldozni, de egyben örültünk is, amikor épségben kiszállhattunk.
Akkor ott, azután az őrült tempó után rá is kerestünk, hogy milyen tuk-tuk balesetek történtek és sajnos találtunk is olyat, amikor turisták haltak meg, mert szó szerint kiestek a kocsiból. 
Alapszabály, hogy a sofőrrel mindig előre meg kell egyezni a fuvardíjban. Alkudozni nemcsak hogy lehet, de kell is. Hogy mennyire lehet és mennyire sikerül, arra itt egy konkrét eset: 200 bahtról minden nehézség nélkül le lehetett alkudni az utat 80 bahtra, ami így kb. 1.600 forintról 600 forintra csökkent.
Az ár nyilván a távolságtól függ, de azt is észrevettük, hogy nagyban függ az indulási környéktől is. Például az egyik menő belvárosi részen nem is tudtunk tuk-tuk-ot fogni és gyalog kellett mennünk, mert az alapból pofátlanul magas árból nem hogy nem voltak hajlandóak semmit engedni, de még ki is röhögtek minket, hogy egyáltalán próbálkoztunk. Inkább maradtak a helyükön, gondolván, úgyis jön majd egy balek – vagy részeg – külföldi, aki szó nélkül beül hozzájuk.
Olvastam valahol, hogy alkudozáskor érdemes a 10 baht / km árat célként kitűzni, ami nehezen fog menni, de legalább iránymutatásnak jó. Ezzel szemben a 20 baht / kilométernél viszont soha ne fizess többet!
A helyi sofőrök és a Google Maps
Volt még egy érdekes dolog, amit több helyen is tapasztaltunk a helyi sofőrökkel kapcsolatban, nevezetesen, hogy nem nagyon ismerték a saját városukat. Amikor fuvart kerestünk a célállomásunkat jobb híján a telefonom Google térképén mutattam. Na, hát, némelyikük úgy nézett rá, mintha akkor látná azt a térképet először. Zoom-oltak ki-be, forgatták jobbra-balra, de csak nem állt össze a kép. Volt, aki vissza is adta, hogy nem tudja hol van. Én meg nem értettem, hogy hogy hogy nem. Jó, oké, értem én, hogy nem az ő nyelvén van, de hát akkor is. Ha egy kínai a kezembe nyom egy kínai feliratú Budapest térképet attól én még ismerem azt. De ők valahogy nem.
Például az éjszaka leintett taxisofőrünk is bajban volt a navigációval, és ahogy mentünk a szállásunkról a vasútállomás felé már láttam, hogy rossz felé megy. Emlékeztem rá előző napról, amikor busszal mentünk arrafelé. Szóltam is neki, amire ő csak zavarba jött, majd amikor láttam rajta a végső kétségbeesést a telefonom navigációját követve navigáltam, hogy merre menjünk. Eszünkbe jutott az is, hogy esetleg direkt csinálhatta, de akkor meg ő volt a világ legjobb színésze, mert azt az értetlen arckifejezést máshogy nem tudta volna magára húzni.
Bizony, ez az egész “térkép kérdés” egy ugyanolyan megválaszolatlan kérdés marad, amire valószínűleg soha senkitől nem fogunk választ kapni…
Érdemes lehet ezt a fotót a telefonra lementeni:
Bangkok metró térképe (forrás: internet)
Borítókép: Ryan Tang
Hozzászólások:
Egyszeru ez a terkepkerdes.
Hajszalra ugyaneza a tapasztalatom volt a terkepekkel kezdetben – ma mar nem probalkozok vele- hogy sem az idosek sem a fiatalok nem tudjak ertelmezni. 90% biztos igy all ezzel. Sztem nem volt foldrajz orajuk az iskolaban vagy pedig meg a foldrajz elott abbahagytak.
Szólj hozzá Te is!