utazgatok.hu

Talán nincs is még egy olyan város a világon, amit három szóval ennyire egyszerűen le lehetne írni. Pedig csak három szó. És mégis. Ez az a három szó, amit pár nap ottlétünk után én is a jegyzetfüzetembe írtam. És ugyanez az a három szó, amit már hazaérkezésünk után egy angol nyelvű blog posztban találtam. Smells, colours, noise – szagok, színek, hangok.

Bangkok, attack on the senses (Csapás az érzékszervekre)

Bangkok egy csapás az érzékszervekre. Egy bűnös város, ha szabad így hívni azok után, hogy a Valami Amerika meglehetősen elcsépelte e szavak jelentését. De mégis. Bangkok nevét kiejtve az embereknek valami bűnös, titokzatos, tabu dolog jut eszébe, ami nyilván az éjszakai életre, a szexturizmusra, és más hasonló dolgokra utal.
Bangkoknak tehát rossz híre van, ez kétségtelen. Gondolj csak bele! Mi jut eszedbe, ha azt mondom, hogy egy férfitársaság Bangkokba megy nyaralni? Na ugye! Sajnos ilyenek az előítéletek és így működik az agyunk. Ugyanúgy, mint sajnos még mindig mindenkinek egy dolog jut eszébe, ha Kolumbia nevét meghallja: kokain. Bangkok neve ugyan így a szexturizmussal mosódott össze… talán végérvényesen.
Pedig Bangkok aztán bőven tartogat egyéb más dolgokat is, amiért érdemes felkeresni.

Bangkok első blikkre

Érkezés után már első pillanattól látszott, hogy a város sokkal fejlettebb, mint amire számítottunk. A nyugati világból jött ember – köztük ennyi “világlátás” után sajnos még én is – hajlamos lenézni a harmadik világbeli országokat és azt gondolni, hogy mennyire le vannak maradva a nyugattól. Ismét bebizonyosodott, hogy ez nincs így!

Bangkok fejlett, modern, tele csillogó felhőkarcolókkal, elegáns hotelekkel, világmárkák boltjaival, modern metró- és magasvasút hálózattal, és mindennel, amitől egy nagyváros modern tud lenni.
Ugyanez igaz a helyi emberekre is, akikről vallom, hogy miattuk lesz egy ország/város élhető és szerethető. Velük először szintén a belvárosban futó magasvasúton találkoztunk, akiken a modern élet minden ismérve látszott már: divatos ruhák, nyugati márkák és az elengedhetetlen okostelefonok, amik viszont már egy elég elszomorító képet festettek róluk.
Miért? Azért, mert az emberek itt már nem beszélgetnek egymással, helyette csak a telefon létezik. Nincs interakció, nincs beszélgetés, nincs kommunikáció, mindenki csak bámul bele a saját “világába”.
Láttunk például egy fiatal szerelmespárt, akik ugyan beszélgettek, de úgy, hogy közben az egyik folyamatosan a telefonja kijelzőjét pörgette. Amikor pedig egy-egy érdekes részhez ért, akkor a másikat félbeszakítva megmutatta neki azt. Kívülről nézve őket elég elszomorító látvány volt.

Tudom sajnos, hogy ez az egész okostelefon használat egy rossz tendencia, de ennyire izolált, egymástól elzárkózó és csak a mobiljukba temetkező embereket eddig még nem láttam sehol a világon. Szomorú volt ezt látni, és belegondolni abba, hogy mi lesz a következő generációval, aki így nő fel. Főleg amiatt, hogy az az eszköz, ami a kommunikáció legfontosabb eszköze, pont az lett a személyes kommunikáció legnagyobb ellensége.

Szerencsére ez már a helyieknek is feltűnt és próbálnak is ellene tenni. A metró például tele volt olyan plakátokkal, hogy “beszélgessünk egymással”, meg hogy a folyamatosan előrehajtott fej mennyire káros a gerincnek…

Az én szempontomból pedig a pozitív és hasznos hozadéka – ha lehet ilyet egyáltalán mondani – az ilyen élményeknek, hogy azóta még tudatosabban figyelek arra, hogy a korábbinál is kevesebbet és értelmesebben használjam a telefonomat. A sok hasznos dolog mellett ilyen felismerésekre is jó az utazás.

Az igazi Bangkok

Míg a modern tömegközlekedés nem túl izgalmas, addig az igazi színes, szagos Bangkok már ott vár bármely megállóban kiszállva, ahol a szagok és illatok úgy keverednek, hogy szinte lépésenként más és más üti meg az orrodat. Először egy falatnyi fülledt hőség, aztán a csípős csatornaszag, aztán valami édeskés gyümölcs, amit pár lépés múlva már megint valami csípős, viszont már finoman fűszeres illat vált fel. És ez így folytatódik Bangkok szerte akármerre is jársz.

Aki Bangkokban jár és szereti az ázsiai konyhát, az biztosan nem fog csalódni, vagy éhesen maradni. A város az összes érzékszervünkre hat, így az ízlelőbimbóinkra is. Legyen szó elegáns éttermekről, ínyenc konyhákról, sarki kifőzdékről, utcai árusokról, Bangkokban mindenki megtalálja az ízlésének és pénztárcájának megfelelő étkeket.
Mi ennek a szelekciónak az olcsó, utcai változatát próbáltuk és élveztük, és azt kell, hogy mondjam egyszer sem csalódtunk. Talán egyedül az adagokkal voltak néha gondok, de akkor meg az ár bőven kompenzált. 3-400 forintért pedig ne várj túl nagy adagot, inkább kérj még egyet.

A csípős ételektől viszont óva intenék mindenkit! Én alapvetően szeretem a kellemesen csípős ételeket, viszont Thaiföldön más a csípősség mércéje. Ha nem szólsz, akkor alapból csípős minden és egyszer még az is megtörtént, hogy egy tál kaja annyira csípősre sikerült, hogy meg se tudtam enni, ami – aki ismer az tudja – hogy nálam nagyon durva dolog, mert kaját szinte soha nem küldök vissza.
Így egy idő után már alapból no spicy kértük az ételeket, ami nekem úgy lett kellemesen csípős, Kingának pedig még úgy is egyszer-kétszer elég csípős.

Ez volt az ehetetlenül csípős leves

A gasztronómia mellett egy másik kihagyhatatlan dolog Bangkokban: a helyi piacok. Akár azt is mondhatnám, hogy Bangkok maga egy hatalmas piac, de a valóságban inkább rengeteg különböző piac összessége. Annyi van belőle, hogy ha nem is tervezed, akkor is biztosan beléjük botlasz. Vannak kifejezetten turistáknak szóló piacok is, de a legjellemzőbbek inkább a helyi utcai piacok, ahol a bolhapiacokról megszokott ócskaságoktól kezdve, az ‘occsó kínain keresztül, ruhákon, művészeti alkotásokat át mindent meg lehet találni.

És ez még messze nem minden. Bangkokban biztosan nem fogsz unatkozni! Mindenkinek csak azt kell kitalálnia, hogy melyik érzékszervére hasson a város.

Borítókép: Dan Freeman