utazgatok.hu

Kalifornia korlátlan látnivalót szolgál, van itt sivatag, nemzeti park, erdő, óceán, hegyek, tavak, vulkánok és sorolhatnám. Ne feledkezzünk meg az egyik közeli nagyvárosról, Las Vegasról sem.

Sivatagi túra

Bepakoltunk, hát úgy néztünk ki, mint valami vásári árusok. Aztán, usgyi! Felmentünk a 15-ös útra, majd megindultunk a sivatag felé. Az utak néha egyhangúak voltak . Kicsit megcsúsztunk, mert megálltunk kajálni, meg többször tankolni. A kedvenc „gyors” éttermem csak Kaliforniában és 1-2 környező államban található, tehát ahol láttam bementem. Az In-n-out Burger egyszerűen fenomenális. Van 3 fajta menüjük, s csak hamburgert sült krumplit és shake-t vagy italt adnak. Helyben vágják a krumplit, s teljesen eltér az íze a mindenki által ismert Mc Donald’s ízvilágtól. Mindezek ellenére elértünk a mai célunkhoz Death Valley-be, mely a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park. Az egész akkora, mint 3 magyarországi megye. Itt található az Egyesült Államok legmélyebb pontja 86 méterrel a tengerszint alatt (Badwater ).

Régebben itt egy nagy tó volt, de kiszáradt. Innen is az elnevezés. Az autó hőmérője 113 Fahrenheitet mutatott, mely közel 45 fok. Emellett fújt a szél is, mely olyan volt, mintha egy hatalmas hajszárítót tartanának az emberhez. Ja, és a csúszás miatt ez már délután 4 – 5 óra körül volt. A földön kicsapódott a só, mindenhol szárazság, de mégis volt egy tiszta vízű patak. Kibírhatatlan, ezért vissza a kocsiba, megtekintettünk még pár helyet, s megindultunk a mai másik célunk felé: megnézni a naplementét. Az égbolt ezernyi színben pompázott, a látvány csodálatos volt.

Ekkor már autókkal nem is nagyon találkoztunk, hát nem a legbarátságosabb környék, az biztos. Aztán még felmentünk arra a hegyre, ahonnan az egész tájat látni, de már besötétedett, így csak a szél várt minket. Death Valley lezárva, indul a szállásvadászat. Ezzel csak egy baj van, hogy a sivatag közepén vagyunk, s emberi életnek nyoma sincs. Jött az ötlet, menjünk át Nevadába, ott vannak városok, meg hát Las Vegas is.
Nem tudom, mennyire szeretitek a horror filmeket, de én igen, s az összes eszembe jutott az út során, s már elképzeltem melyik őrült gyilkos hogyan fog minket szétszedni. Ja, és találtunk egy „rövidítő” utat, mely átvág a hegyen, s megspórolunk vele 1 – 2 órás autózást. A táblát valaki kézzel készítette :).

Szerencsére nem ölt meg minket senki, s vissza is értünk újra a civilizációba, ahonnan már csak 2 órára volt Vegas. Szóval nekivágtunk, s megérte. A várost északnyugatról közelítettük meg, s a hegyről lecsorogva a Strip éjszakai fényei tűntek fel. Ide is eljutottunk. Már másodszor.:) A mai nap 700 kilométert jöttünk.

Las Vegas

Megérkezés

A késői érkezés miatt nem akartunk szállásra költeni, s egy kisebb vita után a kaszinók felé vettük az irányt. Párat végigjártunk, majd a Hooters-ben kötöttünk ki, ahol Tomi meg Sziszi odaszoktattak egy pincérlányt, mivel a pia ingyenes, csak borravalót kell adni, ha játszol. Talán reggel 6 – 7-ig is ott voltunk, sok pénz nem ment el, inkább jól éreztük magunkat. Aztán jött a szenvedés, mert becsekkolni csak 2 – kor lehet, szóval elmentünk vásárolni. Vegasba is beférkőztek az Outlet Centerek, s egy egész nívós épült a várostól délre. A nyitásig picit szundítottunk az autóban, majd elvertünk pár dolcsit. Irány a hotel, szobáink a Tropicana -ban voltak (180$ volt egy 2 fős szoba, 3 éjszakára).

Szerencsére a recepciós csaj jó fej volt, s adott egy jobb szobát, fent a 8.-on, ahonnan az egész Strip-et lehetett látni..

Már sötét volt, amikor felkeltünk, de hát a város éjszaka él igazán, ezért nekivágtunk. Persze a fáradság hamar megmutatkozott, s rövid mászkálás – s pár ital – után visszazuhantunk az ágyba.

Összkép

Vegas-ban nem kell autó, mivel a lényeg a Strip -en van (persze ez nem teljesen igaz, mert egyre inkább terjeszkednek a nagyobbnál nagyobb hotelok minden irányba, s új központok kezdenek kirajzolódni, de az igazi csillogás meg a filmekből ismert épületek itt találhatóak). Csak pár kilométer hosszú, és rendszeresen jár a busz. Ja, meg akkorák a dugók, hogy a Margaritás poharat egyensúlyozva is gyorsabban lehet haladni. Ennek fényében jártuk végig a hotelokat: mindegyik más, sajátos világgal rendelkezik, visszamehetünk a Római Birodalomba, a gladiátorok világában találhatjuk magunkat, vagy éppen Velencében gondolázhatunk. Évről évre újabb hoteleket húznak fel, s építik át a régieket.

A szórakozási lehetőségeknek itt tényleg csak a pénz szab határt, s mivel nem voltunk annyira eleresztve, nem repkedtünk helikopterrel, vagy ugrottunk ki ejtőernyővel. Inkább csak tátottuk a szánkat ebben a mesevilágban.

Mindenhol mexikói vendégmunkások, kis névjegykártyákat osztogatnak. Reklámozzák a másik vegasi vonzerőt, a prostikat. Van itt mindenféle, amit el lehet képzelni, de még olyan is, aki a legpiszkosabb fantáziánkban sem jelenik meg. És nem is drágák.

Kaszinózás

Játszottunk. Mindenhol. Mi – Ildi és én – a játékgépekre szálltunk rá, mivel itt kicsi a bukásveszély. Beszórtunk 1-2 dollárt, néha nyertünk, de általában buktunk. Ez az egyik legjobb bevételi forrásuk, mivel ezt tényleg mindenki kipróbálja, és természetesen veszít. Mi összességében nullára jöttünk ki egy pár szerencsés nyereménnyel. Tomi kipróbálta a 21-t, és a Texas Hold’em-et is. A 21-es asztalnál minimum 5 dolláros alapon megy a játék, s így könnyen el lehet búcsúzni pár százastól. Szerencsére ő sem függő, s hamar ki tudott szállni.

A póker hasonló: a lényeg, hogy játszanak, minél többen, minél gyorsabban. A többit csak néztük, mert akkorák voltak a tétek, hogy nem láttuk értelmét, még csak a kipróbálásnak sem. Pedig minden zörög, kattog, csillog és villog és hangot ad, főleg, ha nyer valaki. Mindenhol kint vannak a hatalmas nyertesek képei, a „követendő” példák. Szóval könnyű bűvöletbe esni.

További napjaink

A kaszinókban történő mászkálás önmagában heteket vehetne igénybe az unalom legkisebb jele nélkül. Emellett rengeteg családos szórakozási lehetőség van, ilyen a 4 emeletes M&M’s ház , melyben csak egy órát voltunk. Mindenhol show-kat reklámoznak, s állandóan a legnagyobb sztárok lépnek fel. Inkább itt, mint a gépekre költöttük el a pénzünket; a Crazy Horse című revüt néztük meg, mely egy topless előadás. Az élmény felejthetetlen. Sziszi és Tomi egyik nap elmentek a Grand Canyonhoz , mi már voltunk ott, ezért nem tartottunk velük. Szép, és egy nap alatt bőven megjárható kocsival. Ezalatt Ildi és én betértünk az MGM-be, ahol egy hatalmas akváriumban mutogatják a legkülönbözőbb halakat, köztük cápákat is.

Leginkább a Bellagio lóg ki a sorból, melyben a legolcsóbb szoba 500 $ körül van egy estére. Ide is bejöttünk, de az árakon és pár szépen kidolgozott folyosón kívül nem nagy durranás. Ugyanazok a pocakos német nyugdíjasok vannak itt is, mint mindenhol máshol.

Amúgy ez a legnagyobb csalódás a várossal szemben. Azt vártuk, hogy legalább a kaszinókban elegánsak lesznek az emberek – mint a filmekben – de sokan pizsamában vagy a legszakadtabb ruhában mászkálnak. Szóval 3 éjszakát töltöttünk itt, de hosszabb időt is el lehetne lenni.

Utolsó nap Downtown-ba mentünk, mely a régi városrész északon, itt van az a nagy integető csávó is. Ez a rész sokkal visszafogottabb és szerényebb, de itt van egy jó pizzázó, amit még tavaly fedeztünk fel.